2009. november 10., kedd

A kezdet

Így kezdődött... :)
















A babavárás 9 hónapja csodálatos volt, minden egyes percét imádom és szívem szerint még vagy ezerszer végigcsinálnám.

"Rövid" történeti áttekintés :)
2009 január:
A teszt január 18-án szombaton, hajnali kettőkor készült, életem végéig emlékezni fogok arra a pillanatra. Csak álltam, szorongattam a pisis tesztet, zokogtam és azt motyogtam, hogy úristen, úristen, úristen :DDDD
Nem tudtam eldönteni, hogy berohanjak Zsomborhoz és fülébe üvöltsem, hogy kisbabánk lesz, vagy szolidan várjam meg a reggelt, hogy kialudhassa magát. Amíg ezen tipródtam Zsombor felébredt a járkálásra. :D
Vasárnap csak ültünk és vigyorogtunk egymásra, nem nagyon tudtunk mit mondani.
csináltam még 3 tesztet a biztonság kedvéért, de 22-én elmentünk a dokihoz is, mert persze azonnal hallani akartuk a megerősítést :) Bori még olyan pici volt, hogy nem látszott csak a kuckója, egy 13 mm-es petezsák.
2009 február:
12-én, három hét örökkévalónak tűnő várakozás után ismét célba vettük a dokit.Még idegesebbek voltunk talán, mint az előző vizsgálat előtt.
Doki csak vizsgált, de nem szólt semmit... már majdnem rászóltam, hogy mondjon már valamit, amikor vidáman mondta, hogy 16 mm-es a babó és szép, erős szívhangja van :)

Elmeséltük a jó hírt Kláriéknak, anyuéknak és Hugit is felhívtam (ők tudtak egyenlőre Rizsről).
16-án végre találkoztunk a barátnőimmel és nekik is elmondhattam végre a hírt :)
22-én mentünk ki Papához a telekre, és először próbáltuk ki a biztonsági öv lehúzót... mondhatom veszélyes találmány. Akkora hévvel próbáltuk beszerelni, hogy Zsombor szemen vágott véletlenül, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a könnyem folyik, a vérem, vagy maga a szemgolyóm. . . erre Zsombor ijedt hangon: nézz rám kicsikém!!! maradék ép szemgolyómmal rálestem, aztán röhögtünk egy jót.
23-án hoztam el a kórházból az első vérleletet, esett a hó, izgalmas volt eltotyogni odáig.
2009. március:
Március elején már mindentől hányingerem volt és undorodtam a főzéstől.. még a kenyér illatától is felfordult a gyomrom. Ha Klári vagy anyuék főztek nekünk,azt szívesen megettem, de ha én főztem, akkor elég nehezen vettem rá magam, hogy egyek belőle. Azt azért hozzátenném, hogy még a hányást is imádtam, hiszen ez is hozzátartozott a terhességhez :)
4-én hazafelé beszaladtam a kisközértbe ( a közértbe nem volt kedvem) és nem volt fanta narancs, csak apenta, ott helyben elbőgtem magam, szegény eladó meg csak nézett értetlenül, végül megvettem az apentát, de nem ízlett, ezért otthon újra bőgtem... :DDDD hiába na, a hormonok!!! :)
9-én voltam a 12. heti ultrahangon, sajnos képet nem adtak róla :( viszont egyértelműen kiderült, hogy egy baba van, nem kettő, csak jó nagy kéróban lakik... adatok - bár ez legtöbbet Julcsinak és a Tanyásoknak fog mondani - CRL: 52 mm, BPD: 21 mm, NT: 1,2
19-én voltunk a dokimnál ultrahangon, szuper volt látni Zsombor arcát, amikor meglátta a monitoron, hogy ficereg Rizs. Utána elmentünk a DunaPlaza-ba vacsorázni hármasban (Zsombor, Rizs és én)


25-én délután éreztem először Rizst.. három kis pukkanás volt a hasamban, hihetetlen érzés volt.
30-án szinte egész éjszaka fent voltam, úgy mocorgott Rizs :)
2009. április:
6-án afp vérvételen voltam,még sosem fájt a vérvétel, most viszont nagyon... elég ügyetlen volt a nő :( na de a célért mindent :)
15-ig még nem híztam egy dekát sem :) mégis egy szolidabb méretű bálnának éreztem magam
17-én 3 napos hétvégére mentünk Pákozdra. Az egészségtelen meki helyett (amiről bármily hihetetlen önként mondtam le :D ), lődörögtünk a parton és ott ettünk hotdogot és hekket. Rizsnek nagyon ízlett :)
Életemben először láttam dupla szivárványt (kétcsíkosat) :DDD
20-án megindult a mérleg nyelve és már 1 kilónál járok... Egyre inkább kisfiút érzek... (muhaha)
21-én eljött a 18. heti genetikai uh ideje. Iszonyatosan idegesek voltunk, hiszen ez egy nagyon fontos vizsgálat. Aznap kora délután meghalt Nyomi a pockunk,így kicsit késve és szomorúan indultunk el a temetése miatt.
CRL: 137 mm, a becsült súlya: 237 gramm... Zsombor meg is jegyezte, hogy ha keszeg lenne, akkor már nem dobná vissza, mert már méretes :D
Mindene ép: szíve, gyomra, veséi, hólyagja, agyacskája, gerince, mindene :) Egyértelműen a mi gyerekünk, végig makacskodott, elbújt... a szonográfus nő meg csak rázta a hasamat, rázta... amikor erősebben megrázta, akkor meg mutogatott egyet Rizs..


Kérdezték, hogy szeretnénk-e tudni a nemét, ami ki is derült... ennyit az ezerszázalékos tuti bizti megérzésről, meg a fiús pocakról :DDDD Egyedül nagypapám találta el, a barátnőim és a család többi tagja, meg én is fiút tippeltünk bár Klári szerint a Rizs olyan lányos név :D
Bori nagyon makacskodott, van olyan rész a dvd-én, hogy hátat fordít és a kezeivel takarja a fejét már biztosan unta szegény a földrengést :D
23-án elmentünk a saját dokimhoz, megvizsgált...
27: Lucus úgy döntött, hogy neki nem tetszik a Bori és igenis legyen Zsanett a pocilakó (mert Zsombor is és én is Zs betűsek vagyunk):) remélem azóta már megbocsátotta, hogy mégsem Zs betűs lett Rizs :)
29: mielőtt átmegyek a lakás másik részébe fel kell írnom egy kis papírra, hogy miért is indulok el, különben elfelejtem… kismama-agy :D
2009. május:
Miután a genetikai uh-án egyértelműen kiderült, hogy lányunk lesz, egészen leszoktunk a Rizsről ;) most már Bori!
Hányinger múlóban, megkezdődött a nagy zabálások ideje...
Eddigi hízásom védőnő szerint fél kiló, otthoni mérleg szerint 1 kiló. JUHHHHHHÉÉÉÉÉ!
Amikor jöttem hazafelé a védőnőtől, egy bácsi állt a buszon az ajtónál, megkérdeztem, hogy leszáll-e... mondta, hogy igen és jelzett, amikor meg elkezdtünk leszállni, előre nyargalt, elkapta a kezemet és leszedett a buszról, mint valami öreg mammert, tök ciki volt :DDDDDDDDDDD
6-án Nagyon szerettem volna sztrapacskás pizzát enni, bár szerintem nem létezik ilyen, de azért jó lenne….
Alig aludtam, Bori egész éjjel pörgött
A konyhapult a köldökömhöz ér kb., így már nem kényelmes a belső lapon főzni, csak úgy, ha felállok egy kis sámlira :DDD és a mosogatásnál is mindig tiszta víz lett a hasam, mert már nagyon rálóg a pult szélére :DDD
14-én Boriból Alien lett. Néztem kora este a tévét és nagyon furcsát éreztem (volt már ilyen érzés többször is), olyan mintha valami vákuumot bekapcsolnának a hasamban (nem tudom leírni, annyira furcsa). Felcsaptam a takarót, erre látom, hogy a hasam bal oldala picit lelapult, a jobb meg kiemelkedett, teljesen eldeformálódott, pár pillanatig döbbenten néztem, aztán úgy elkezdtem röhögni, hogy Bori megint bevágta a durcát és mozdulatlanul lapult :D persze azért a vacsit megköszönte egy kis böködéssel :))))
15: reggel Zsombor suttogva elköszönt Boritól, persze én nyerítve elkezdtem röhögni, mert beugrott egy kép, ahogy Bori értetlenül néz odabentről, hogy ezek szerint ilyen csöndes emberek is léteznek, nemcsak a zajos anyám???
16-án végre Zsombor is érezte Borit :)
17-én csak néztük, ahogy böködi a hasamat. Nagyon megnyugtató, hogy állandóan mocorog, persze még éjszaka is, szóval már nem is tudom mikor aludtam utoljára :)
19-én felhívott Levi, hogy meghívjon minket az esküvőjükre (aug. 29.) és azt mondta, hogy feltétlenül kell táncolnom velük az asztalon... öööööö.... igazából szerintem nem lesz olyan asztal, ami elbírná a nagy bálna testemet :DDDDDDDD de megígértem, hogy mindenképpen elgurulok a helyszínig :D (Következő gondolatom: úristen, mit fogok felvenni???) Utóbb kiderült nem is volt annyira alaptalan a félelmem, mert addigra már annyira vizesedtem,hogy kellett vennem egy cipőt, mert a meglévőkbe már nem fért bele a lábam...
21-én voltunk a dokimnál, Borival minden oké, már megint mutogatott. :)
22-én elég sokat járkáltam, délután lefeküdtem és a doki utasítására felpolcoltam a lábamat.... nagy hiba volt és soha többé nem teszem úgy beállt a derekam, hogy csak nagy bőgés és küzdelem árán tudtam felkelni.
24: ebéd után Bori hatalmas bulit csapott odabent… vándorolt ide-oda :DDDDD ráadásul úgy fekszik most, hogy alig kapok levegőt… Nem baj, IMÁDOM!!! :)
25-én drága kislánykánk a frászt hozta ránk. Reggel mocorgott kicsit, aztán semmi, fél3-kor indultam vizsgázni és már olyan ideg voltam, ezerrel ráztam a hasam, meg beszéltem hozzá, de nem jött válasz. Beültem Hugi kocsijába, azzal indított széles vigyorral, hogy na mi van pocakos???? persze én meg elkezdtem bőgni, hogy nem mozog a gyerek, pedig szinte folyamatosan szokott pörögni. Mondta, hogy le van ejtve a vizsga, menjünk a dokihoz, de még vizsga végéig adtam haladékot Borinak. Vizsga alatt mocorgott kicsit, de nem voltam teljesen nyugodt. Mire Zsombor hazaért már zokogtam, erre odahajolt a hasamhoz sutyorgott Borinak egy kicsit, mire Bori elkezdett ezerrel rugdosni. Azóta Hugi már "elverte" a fenekét Borinak emiatt :D
26: 7. évfordulónk Zsomborral :)
30-án délután voltam vizsgázni . Vizsga előtt még elrohantam pisilni, beültem, volt 15 kifejtős kérdés. 9-re tudtam válaszolni, aztán beadtam a vizsgalapot. Kérdezte a tanárnő, hogy már kész is vagyok? mire én: ennyire volt időm két pisilés között, de bocsánat most mennem kell. :D Mindenki úgy elkezdett röhögni, de most mit tegyek, ha lánykám imád a hólyagomon ugrálni???? :D
2009 június:
2-án kisebb baleset ért a konyhában. Kimentem kovászos uborkáért, leguggoltam a hűtő elé, hogy kivegyem, de a hasamtól már nem ment ez a mozdulat, így felborultam,egy darabig hintáztam a hátamon, mint egy cserebogár, mire fel tudtam kelni... remélem Bori nem kapott agyrázkódást attól, hogy iszonyatosan röhögtem.
5-én hajnali 2:43-kor arra keltem, hogy leszakad a hátam (sajnos elaludtam az oldalamon)... átfordultam a hátamra és Bori ezt úgy vette, hogy reggel van :) először hosszan csuklott, aztán 5-ig rúgdosott folyamatosan.
6: szerintem Bori csík alakban van és teljesen kihúzza magát, mert a gyomromat felnyomta az orromig, a hólyagomat meg lenyomta a térdemig.... :)
30-án voltunk ismét 4D-s uh-án. Bori még mindig Bori, nem lett belőle fiú. 6 centis a talpa és 1251 gramm. Fejvégű fekvésben van (utólag már tudom, hogy hiába örültem ennek).



2009. július:
Ez a dög meleg a maradék agyamat is lezúzta.... a meleg és a hormonok hatására úgy tudok örülni a konyhaszekrényben talált kinder buenonak,hogy ujjongva ugrálok és potyognak a könnyeim. No comment.
1: találkoztunk a csajokkal, bemutattam nekik az új családtagot: az állítható fejű nagyipapucsomat. Gáz, de a vizesedés miatt már csak ezek a szörnyek jók a lábamra... áááááááááááá nem röhögtek.
Julcsi elmondta, hogy babát vár! JUHHHHÉÉÉÉ! 2010. 02. 16-án írom ezt a bejegyzést (oké, oké tudom, hogy le vagyok maradva) és a kis Pichölgy akármelyik pillanatban megszülethet. :)
3: pocifotózás :) ezúton is nagyon szépen köszönjük a képeket!!!!




4: vizesedés a köbön...
10: Zsomborék elutaztak Németországba a Daniék esküvőjére.... itt maradtunk kettesben Borival. 11-én átjöttek a barátok és pizzáztunk meg pomposoztunk :)
15-30: lent voltunk Pákozdon, közben 22-én feljöttünk a kórházba a 31. heti uh-ra.
BPD: 79 mm, HC: 302 mm, AC: 275 mm, FL: 61 mm, becsült súly: 1856 gr.
2009 augusztus:
9-15: ismét lent voltunk Pákozdon
16: egész nap bababoltokban rohangáltunk és vásároltunk
17: szintén bababoltban rohangálás és vásárlás
18: meghalt a nagypapám, sajnos már nem ismerhette meg Borit :(
24: az első NST
Jósló fájások minden nap vannak már
26: megérkezett a kiságy meg a szekrény a brendonból! Apu átjött és összerakta a kiságyat
27: apu összerakta a szekrényt is :)
31: második NST és uh is volt. Minden oké: BPD: 91 mm, HC: 324 mm, AC: 333 mm, FL: 74 mm, becsült súly: 3232 gramm
2009 szeptember:
9: harmadik NST
Este Julcsiékhoz mentem Borival, Hugi átszállított minket. Annyira édesek a csajok, mert szerveztek egy "Nagyon várunk Bori" bulit :D Teljesen megleptek vele, nagyon meghatódtam + iszonyatosan bezabáltam, mert csuda finom melegszendókat csináltak és banános-csokis muffint (Ángyi Isten vagy!!!!!!)

10: nekiálltam végre a képnek, amit már hónapok óta szeretnék festeni Borinak, jól gondoltam: kisebb pocakkal könnyebb lett volna...
Mostanában így jellemezném magam: két mamutlábon álló óriásgombóc. Vagy ahogy Szini írta: Én szerintem már így maradok, terhesen... olyan, mint ha sosem lett volna olyan, amikor nem voltam terhes. Úgy érzem magam, mint egy óriásrozmár, aki magatehetetlenül fekszik a parton és sztoikus búval várja a világvégét, miközben körülötte minden ragyog, delfinek ugrálnak a vízben, a rozmár felett magasan pedig lassan köröz egy keselyű a biztos lakomára számítva...... :DDDDDDDDD
14: vérvétel és negyedik NST, után átmetróztam az IKEA-ba... soha többé utolsó hetes terhesen, volt egy csomó jósló fájásom, minden második székre, meg kanapére lerogytam egy-egy nyögés kíséretében. A többi vásárló meg ijedten nézett, csoda, hogy nem hívtak mentőt :D
Hazafelé megvettem a függönyt is Borinak, természetesen zöld.
15: Zsombor hazaugrott, mert megvette Fehérváron a fagyasztót. Visszafelé eldobott a Tescoig, ahonnan gyalog jöttem haza... mikor hazaértem volt 6 db igen erős fájásom. Kicsit rezgett a térdem :D
Végre elkészültem a képpel, ilyen lett:
16: voltam dokinál, csöppet felidegesített, erre hazafelé egy nő a buszon megkérdezte, hogy nem adnám-e át a helyemet az anyjának (aki kb. 60 volt). Mondtam, hogy de mindjárt felpattanok 40 hetes terhesen, sőt leszállok és a Keletitől Újpestig gyalogolok.
21: újabb NST amnioszkópiával kiegészítve, minden oké, Bori remekül érzi odabent magát, pedig már egy napja ki kellett volna bújnia.
23: újabb NST, újabb amnioszkópia, semmi változás. Bori örögkre bent rekedt :) biztosan arra vár, hogy megvegyem végre a függönykarikákat a szobájába.
25: újabb NST, újabb amnioszkópia, semmi változás. Hétfőn be kell feküdnöm, ha addig nem születik meg Bori.
26: elmentem az OBI-ba függönykarikákért, aztán átmentem a közértbe és elkezdtem fájdogálni... délután itt voltak anyuék és kb. 30 percenként jöttek a fájások, este is éreztem. 10 körül lefeküdtünk aludni, kb. 1-kor feladtam a küzdelmet az akkor már 20 percenként jövő fájásokkal és átmentem a másik szobába, hogy legalább Zsombort ne zavarjam. Hihetetlen volt, hogy EZ már AZ!
Borcsikánk tényleg megvárta, hogy megvegyem végre azokat a francos függönykarikákat :D

Az utolsó hetek egyébként hihetetlenül gyorsan teltek, egyre nagyobb monstrum vált belőlem... úgy totyogtam, mint egy részeg pingvin. Úgy éreztem, hogy minden erőmet bevetve szinte rohanok, mégsem haladtam csak centiket. A vizsgálatokra is egyre hamarabb kellett elindulnom, hogy időben odaérjek, mégis imádtam minden egyes percét a terhességnek.
Természetesen én sem úsztam meg a marha okos idegen emberek tanácsait, bölcsességeit, a kedvencem az volt, amikor egy szomszéd megkérdezte kíváncsian, hogy egyben vagyunk-e még... ááááááááááá már nem, a gyerek kijött és betettem a helyére egy dinnyét... :D