Március

3-án és 4-én Borki és Zsombor kihasználták a jó időt és kivonultak a játszótérre és a teknősbékához :) Természetesen bodobácsokat is néztek hosszasan, ez sosem maradhat ki a programból, Borki kedvencei a szerinte dobodácsok :)








5-én legózással indult a nap (bár ezt minden napra leírhatnám, hiszen az esetek 98%-ban így indul a napunk :D (itt éppen cukin mosolyog, hogy majd Zsombor örüljön a cuki képeknek :D:D)


13-án hatalmas dolog történt az életünkben: Borki sírás nélkül kivárta a lábköröm vágást, élete első ilyen körömvágása volt :)
A kezéről mindig engedi, de a lábfejét nem lehetett már születése óta megfogni ordítás nélkül.. vágás után boldogan kiabált Zsombornak, hogy engedtem papa lábamról is, nem sírtam! :)

A hosszú hétvégét kihasználva hosszú-hosszú órákat töltöttek kint a szabadban :) pénteken a környéken barangoltak, szombaton a Corvinus Arborétumában, vasárnap pedig a Feneketlen tónál jártak :) utóbbi két programra kocsival mentek, így jutott egy kis délutáni alvás is hazafelé :D egészen máshogy alakultak így az esték, Borki kisimult volt és szófogadó :D
Mindeközben én veszettül lesikáltam mindent, hatalmas nagytakarítást végeztem, merthogy én ezen a hétvégén szülök és ragyogó lakást hagyjak itt a többieknek... haha, kár volt úgy sietni :D

19-én voltam a 3. nst-n, aztán volt még uh és a dokival is találkoztam... Bendi teljes mértékben jól érzi bent magát, vidáman lubickol, a doki szerint nem is kell őt siettetni, ráér még bőven... Csütörtökön újabb nst, aztán hétfőn nst + doki... úgy látszik, nekünk ilyen sokáig bent lakó gyerekek jutnak :) de ha Bendi is olyan cuki lesz, mint Borki, ám legyen :D

Éljen a tavasz, éljen a szép idő :) olyan jó, hogy nem kell ezer réteget magunkra erőltetni :)

Normafa

A hétvége szuper volt és szerencsére nem romlott el az idő :)
Szombaton délelőtt megvettük a gyerekhordozót, hogy délután már ezzel mehessünk kirándulni a Normafához.
Zsombor izgult, hogy Borki nem fog tudni elaludni a hordozóban és akkor neki csak kínlódás lesz a kirándulás, de én megnyugtattam, hogy fog benne aludni. Ki is dőlt a friss levegőn :) Igaz, hogy csak egy fél órára, ezért este már nagyon fáradt volt.
Nem tettünk túl nagy utat, felsétáltunk a János-hegyi Erzsébet-kilátóhoz és vissza, de így is nagyon jó volt kimozdulni egy kicsit.

A Normafa története:
A Normafa lejtő tetéjén állt egy vén bükkfa, amely egy monda szerint Mátyás király születésekor sarjadt. Több ízben villámcsapás érte. Írók, költők, művészek kedvelt kirándulóhelye volt. 1840-ben itt énekelte Bellini: Norma című operájának nagyáriáját Schódelné Klein Rozália, európai hírű énekesnőnk. Ettől kezdve a korábban Viharbükknek nevezett fát Normafának nevezték. A korhadt faóriás 1927. június 19-én, vasárnap délelőtt dőlt ki. Később egy oszlopra erősített tábla Devecseri Gábor soraival jelezte, hogy ott állott a Normafa. Emlékére a főváros 1962-ben egy új bükkfát ültetett, az eredeti fa helyén ma emléktábla áll. A kidőlt fatörzset a margitszigeti artézi forrás medencéjében helyezték el, hogy a mészköves bevonat örök időkre konzerválja. Időközben azonban megfeledkeztek róla, és a vízesés falához támasztott törzset a reárakódott, vastag mészbevonat elválaszthatatlanul odakötötte a falhoz, ma is ott látható.
A János-hegyi Erzsébet kilátó:
A főváros közvetlen környezetének legmagasabb csúcsa (527 m). A János-hegy egyben az egyik legszebb kilátópont Budapest környékén. Budapest legmagasabb pontjának, a János-hegy dísze. A kilátótorony 1908-1910 között épült. Négy, egymás fölötti, egyre kisebbedő teraszos kialakítását Schulek Frigyes tervezte.

És a kirándulás pár képben: