Dolgos, sűrű hétköznapok

Mindig megfogadom, hogy sűrűbben írok majd ide, mert különben elfelejtem mik történnek velünk, mikor milyen újdonságot produkálnak a gyerkőcök, de olyan gyorsan szaladnak a napok, hogy végül elmaradok újra és újra. 

Még májusban, 25-én gyereknapi lovaglásra indultunk Csobánkára. A lovardában kiderült, hogy délelőtt éppen aznap nincs lovaglás, de körbe lehet nézni és délután az Omszki-tó partján lesznek pónik. Nézelődtünk picit, utána átmentünk az Auchanba megebédelni és várni a lovakat :) Hogy gyorsabban teljen az idő, a Bék kipróbálták a százas bedobó gépeket, Bendit persze alig lehet kiszedni, úgy imádja az ilyeneket :)

 Tipikus Bendi arc :)

Bendi első szülinapja

Az elmúlt egy  évben szinten minden nap gondoltam arra a március 23-a hajnalra, pár napja pedig teljes lázban égtem :) Nagyon hamar elszaladt az egy év, és elérkezett az én kis szöszi pajtásom, a kis macibarátom első szülinapja. 24-én írom ezt a bejegyzést, egy éve sok-sok-sok órás (napos) nemalvás után (mert ugye szerdáról csütörtökre még aludtunk, utána csütörtök este már nem és péntek este sem nagyon akarózott még elaludni... utána meg már Benditől nem tudtam vagy két hónapig :D), kipattant szemekkel, fülig érő szájjal ültem vagy épp álltam és csodáltam Bendit és legszívesebben a kórház folyosóján rohangáltam volna, magam előtt tolva a kis zsúrkocsiban Bendit és kiabáltam, visongtam volna, hogy megcsináltuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuk, sikerüüüüüüüüüüüüüüüüüült  :)  Visszaolvastam az aznapi élménybeszámolómat, egy dolgot kihagytam, ami fontos :) Amikor éjfél körül elindultunk, még utolsó pillanatban felkaptam Borka kék cicás textilpelusát, amit végig szorongattam odafelé... így ő is kicsit velünk volt :)

És akkor lássuk, mik történtek Bendivel egy év alatt:

• megtanult mindkét irányba fordulni
•  megtanult négykézlábra állni
• megtanult tolatni
• megtanult mászni
• megtanult ülni
• megtanult felállni kapaszkodva
• megtanult kapaszkodva lépegetni
• megtanult felállni kapaszkodás nélkül
• megtanult kapaszkodás nélkül ácsorogni
• kinőtt öt foga (és nagyon jön a hatodik)
• megtanult hisztizni (profi szinten, magas fokon űzi)
• megtanult huncutkodni
• sokszor bizonyította, hogy hihetetlenül jó humora van/lesz
• sokat kacagott
• gyarapodott 5 és fél kilót
• nőtt 21 centit
• kinőtt három-négy ruhaméretet
• hullámos sérót növesztett magának
• megtanulta, hogy nem szabad a konnektorral és vezetékekkel játszani (azért mindig odaül valamelyik mellé, hátha engedélyt kap egy kis vezetékrángatásra, de azért rázza a fejét közben, hiszen tudja, hogy nem szabad....)
• megtanult bemászni a konyhába (szintkülönbség van)
• megtanult le és fel mászni a dobogóról a szobákban
• próbálja mondani az alábbi szavakat: távirányító (tá), gomb (dó), jajj, jujj, kaka, mamama, baba, kukucs, kopp-kopp, bamm

Egy kedves, vidám, energiabomba :D Borka után főleg meglepő számunkra, hogy tényleg napi 24 órában figyelni kell, mert mindig kitalál valami rosszaságot, huncutságot. Mindent kipakol, lepakol, leránt, felborít, kiborít. Igazi második gyerekként próbál minden figyelmet kibalhézni magának :) Ugyanakkor, ha valahova megyünk (akár több órás bevásárlás, ügyintézés, stb.) akkor nyugisan végigüli, az akár 4-5 órát is a babakocsiban, közben eszik, iszik, alszik. Mindig megérzi, hogy mikor kell ügyesen, szépen viselkednie :)

8960 gramm, 77 cm és 19-es lába van.

Bár imád enni, sokszor szopizik még. Éjszaka egyszer-kétszer, amikor ébred, reggel, a délelőtti alvás előtt, napközben, délutáni alvás előtt, van, hogy utána is, és az esti alvás előtt. Ahhoz képest, hogy az első két hónapban gyakorlatilag sosem aludt... főleg nem éjjel, most már jónak mondanám az alvását. Nappal is ügyesen szundít, éjszaka is legtöbbször eszik és már alszik is vissza. Kivéve néha, amikor kacarászik, ugrál az ölemben....

Ennivalók közül egyértelműen a hús a kedvence, főleg a grillcsirke, de szereti még a vajas kenyeret, a zöldségeket, rizst. Odavan a rizskochért, a tésztákért.. Gyakorlatilag az aprómagos gyümölcsökön és a mézen kívül már mindent evett.  Szívesen eszik darabos és pépes ennivalókat is és igen szép mennyiséget be tud termelni egyszerre :D

Mozgása szerintem abszolút megfelelő, sokat mászik és most már egyre többet ácsorog kapaszkodás nélkül. Ha kapaszkodik a ruhaszárítóba, székbe, babatornáztatóba, úgy képest fél órán keresztül is fel-le sétálni a szobában :)

Pontosan lehet tudni mindig, hogy milyen hangulata van, hiszen kimutatja egyértelműen, akaratos, hisztis, makacs, ugyanakkor kedves, puha, bújós szeretetgombóc :) ha valamit megkaparint és esetleg elvesszük tőle, akkor rángatózva sikít, hisztizik. Mindig az a játék kell neki, ami épp Borkánál van (persze ez fordítva is igaz :D). Szereti a kisautókat, labdákat, imád a porszívóval "játszani", az egyik kedvence a Borka zoknis-harisnyás fiókjának kipakolása és a benne lévők szétdobálása a szobában című játék :D

Szeret úgy hozzánk bújni, nekünk dőlni, hogy háttal van :) édesen odagurul és csak lazul :D  Csodamókás pofákat vág. Gurgulázva kacag, ha a hónalját, hasát, vagy a combocskáját pusziljuk.

És ami még nagyon jellemző rá, hogy Borkáért egyszerűen odavan... ahogy meghallja Borka hangját, már kiabál is és menne hozzá. Bármilyen rossz kedve is van, elég  ha Borka egyet kacag, vagy ugrál és Bendi máris vele kacag. Sokszor szadizzák egymást, de nagyon jó testvérek. Öröm nézni őket :) Borka is imádja, szívesen ölelgeti, puszilgatja, amitől Bendi néha idegrohamot kap, főleg este, amikor már álmos :D

Pápát int már jó ideje, mostanában kezd cuppogni, de még nem mindig csinálja, ha kérjük dobjon puszit.

Szeret bevásárlókocsiban ülni. Szeret hintázni. Szeret kipakolni minden egyes kiskanalat a konyhából és széthordani őket a lakásban.... Imádja a zenét, mindenféle zenét, hangot kiadó játékkal sokáig eljátszik hatalmas nagy örömünkre :D:D (ezekben bezzeg sosem fogy ki az elem....)
Imád dobolni, főleg a legszebb süteményes fémdobozaimat szereti szétverni evőkanállal :D
Imád fürdeni, kacagni, hasra feküdni, rugózni....

Én meg őt imádom, mindenért, az egész lényéért :) Ő az egyik kincsem (merthogy szerencsés vagyok, sok kincsem van :) )  Azaz imádjuk, merthogy mindenki imádja ám :)

Boldog születésnapot Boromisza Bendol Macibarát Bende! :)

8 és 38

Hihetetlen, hogy már 8 hós Bendi, nagyon elszaladt az idő... és lassan Bendi is szaladni fog, ha így halad. Már kapaszkodva lépeget, többször kapaszkodás nélkül állt a napokban, először pont 8 hós volt. Van már két foga, és annyi energiája, hogy az Elmű elbújhat mögötte.... mindig megy, mászik, pakol, persze mindig ott, ahol nem szabadna, mindig ott ácsorog, ahol veszélyes, mindig olyan dolgokat pakol, ami tilos. Néha úgy érzem, hogy a plafonra kéne felfúrni nagy dobozokat és abban tartani a lakás nagy részét, akkor talán nem őszülnénk meg :D:D

Egy hétig, pontosabban 6 napig éjszaka átalvó volt még november elején, de ez elmúlt, most általában két-háromszor ébred.
Volt bő két hét, hogy csak szopizott, de most megint nagyon jó étvággyal eszik, gyakorlatilag bármit, eddig egyedül a tökfőzelék nem ízlett neki, de az nagyon nem :)

Borkát imádja, rajongással figyeli minden mozdulatát, Borka is nagyon szereti őt, de sokszor nyafog, hogy ne tegyem le Bendit, mert akkor szétrombolja a legót, összegyűri a mesekönyvet, stb... Sokszor kér, hogy tegyem le aludni Bendit, mert akkor csend van és nyugodtan lehet játszani :D  Mindentől függetlenül jó látni, hogy mennyire szeretik egymást, remélem így marad és ilyen jó testvérek lesznek :) Borki nagyon gondoskodó, ha pl. beültetem a babakocsiba Bendit pár pillanatra, amíg Borkinak öntök teát, és eközben Bendi nyígni kezd, Borka rögtön ugrik és visz neki játékot, mesél neki, szórakoztatja :)

Egy szó mint száz, Bendi igazi eleven, kisördög, csupamosoly, huncut PASI, már most valódi szívtipró, akármerre megyek vele, mindenhol meghódít pár nőt :)

Borcsi az elmúlt két hétben annyit változott, hogy csak pislogunk. Szobatisztaság eddig kényes téma volt, esténként fürdésnél mindig szólt, hogy dolog van, ment is a bilire, de napközben hallani sem akart arról, hogy levegyük a pelust róla. Rengetegszer felajánlottam neki, de volt, hogy sírva fakadt annyira nem szerette volna (pedig sosem erőltettük)... Múlt vasárnap (18-án) amikor reggel pelusoztam volna át, szólt hogy pisilnie kell, szaladtunk a bilihez, utána kérdeztem tőle, hogy nem szeretne-e inkább egy csajos bugyit felvenni és ő csodák csodájára rávágta, hogy de... aznap és másnap volt két-két bepisilés, de kedd óta (több mint egy hete már) nincs semmi baleset, sőt most már magának huzigálja le fel a bugyit, és törli magát utána (bár ez még elég érdekesen megy :D).
A másik változás, hogy lemondott a babakocsiról... irtó kényelmes típus volt eddig, imádott a babakocsiban ücsörögni, de egyszerűen már nem bírta derekam a tesókocsi tologatást... mondtam neki, hogy nagyon fáj a derekam, nagy segítség lenne, ha gyalog vagy kismotorral jönne és jön is lelkesen :) A kismotorral is nagyon lassan haladt eddig, egy 5 perces út 30 percig tartott legalább, pár napja viszont száguld :)
Ja és már nem kukul meg ha hozzászólnak, már hangosan köszön (nem az orra alatt motyog), válaszol, viccelődik, mesél :) Egyszerűen kinyílt :)

Rengeteg verset, mondókát, dalt tud (könnyebb lenne azt felsorolni, amit nem), egyszer meghallgat valamit, és utána már egyedül mondja... hihetetlen memóriája van, ha belép a lakásba azonnal mondja, hogy mi az a tárgy, ami nem ott van, ahol szokott... mint egy kis nyomozó :)

Imád mesélni, de olyan cifra történeteket tud kerekíteni, hogy folyik a könnyünk a nevetéstől :)

Amennyire igazi pasi Bendi, annyira igazi NŐ Borka... most már minden ruhát véleményez, vettünk neki téli csizmát, volt nagyon szép csokibarna-drapp és nagyon nem szép lila-rózsaszín... naná, hogy a csajosat választotta, csak úgy ragyogott a szeme a "szép" csizma miatt :D Mire feltöltöttük a gombos ruhatárat, gombfóbiája lett (de tényleg, és mint kiderült ez létező fóbia), eltűntettem a gombos ruhákat, mire minden kékre változott, rózsaszín lett a menő, most meg a lila.... kék a télikabátja és a sígatyája, ez marha szép lesz a lila csizmához :D:D de úgyis kellett váltót vennem, mert a többit kinőtte, így az már lila lesz....

És persze mindig övé az utolsó szó, ha mondom neki, hogy most már ne feleselj, akkor is rávágja, hogy nem felesel, hanem mondása van, amit muszáj elmondania :D:D

Nagyon nagyon szókinccsel rendelkezik, nagyon büszkék vagyunk rá (persze nem csak ezért).

Nagyon dackorszakos, nagyon hisztis, nagyon önfejű, nagyon akaratos, de végtelenül kedves, bájos, imádnivaló, tele szeretettel, amit ki is mutat teljes mértékben :)

Rengeteg bejegyzés van még vázlatként mentve, igyekszem azokat is megírni, mert sok minden történt velük, velünk ősszel :)

Az első napok - hetek

Még nagyon élénken él bennem az emlék, hogy milyen is volt Borkival hazaérni a kórházból. Egyszerre volt csodálatos és ijesztő. Végre kijöttünk a véreb csecsemősök közül, végre csak mi voltunk és ez nagyon jó volt, de ugyanakkor nagyon félelmetes is, hogy innentől már tényleg nekünk kell üzemeltetni Borkit. Csak ültem vele és próbáltam etetni hosszú órákon keresztül. És remegve mértem minden evés előtt és után, hogy vajon eszik-e eleget. Az első hetekben még a szobájából sem igazán mertük kihozni. Utólag nagyon vicces visszagondolni, de akkor az egész egy úriatenvajonjólcsináljuke pánikszerű káosz volt sokáig :D
Bendivel - második gyerek lévén - persze teljesen máshogy alakult. Nem volt gond a szopiztatással, rutinosan pelenkázunk (bár egy kislányt sokkal könnyebb pelusozni :D), a fürdés is egyszerű művelet. Nem mérjük, hogy mennyit eszik, nincs is mérleg itthon, csak a konyhai és a fürdőszobai. Kíváncsiságból rátettem a konyhaira egy nagy tálcát, rá Bendit, de majdnem legurult a szőnyegre, amitől Borki teljesen pánikba esett, így akkor a mérés elmaradt :D Később újra próbáltam, 30 dekával mutatott többet, de igazából fogalmam sincs most mekkora, majd 26-án kiderül az egy hós státuszon.
A sétával sem vártunk 3 hétig, már az első hét végén szerettünk volna kimenni, de napokig erősen fújt a szél, ezért végül másfél hetes korában jutottunk ki először. Jó volt a két gyerkőccel együtt menni. Nagyon büszkén toltam a kocsit és fogtam közben Borki kezét :)
Bendi már most rajong Borkiért :) Követi a tekintetével, megnyugszik, ha hallja a hangját. Borki pedig édesen énekel neki és mindig kedvesen megállapítja, hogy milyen pici Bende baba :)
Már most is olyan jó nézni kettejüket, azt, hogy ilyen cukik együtt.

Borki és Bende

Március 26-án jöhettünk haza a kórházból. Amíg bent voltunk többször beszéltem pár szót Borkival telefonon, de mindig sírás lett a vége (én sírtam persze :D), úgy hiányzott már.
Délután 2-3 körül értünk haza, gyorsan ebédeltünk és Zsombor ment is Borkiért anyuékhoz. Kicsit autóztak még, hogy aludjon valamennyit és kipihenten érkezzen haza, aztán végre megérkeztek. Olyan jó volt megölelni, heteknek tűnt ez a pár nap, amíg nem láttam. Viszont pár napnyi pillekönnyű Bende emelgetés után majdnem eldobtam olyan nehéznek tűnt :D
Nagyon büszke vagyok rá, hogy ügyes volt és szófogadó végig, amíg nem voltam itthon. Bár mondta, hogy mama nincs, mama hiányzik, de jól elvolt. És Zsomborra is büszke vagyok, hogy ilyen klasszul végigcsinálta ezeket a napokat :)
Eljött a nagy találkozás pillanata. Borki megszeppenve bement Bendihez, először csak nézte, aztán már meg is simogatta. Mondta, hogy közelebbről szeretné látni, ezért odahúztam a szennyestartóját és arra állítottam, onnan vizsgálta hosszasan és kiabálta, hogy jaaaaaaaaj de pici füle jam! jaaaaaaaaaaaaaj de pici ujja jam! és mindig megsimította az éppen szóban forgó testrészt :) Bende egy nyikkanás nélkül végigaludta az egészet :D
Be szeretett volna mászni hozzá (szandálban, játszós ruhában :D). Mondtam, hogy majd este pizsiben bebújhat Bende ágyába picit. Fürdés után már mondta is, hogy gyorsan pizsit :D Aztán csak bújt Bendihez, óvatosan simogatta és adott Neki egy csomó puszit :)
Persze tudtam, hogy azért nem lesz ez ilyen sima ügy, de mégis megkönnyebbültem, hogy ilyen jól fogadta a kistesót :) Azóta érzékenyebb, sokat nyafizik, próbál ő is nagyon bújni, amikor épp szopiztatom Bendit, de összességében oké a dolog és továbbra is tetszik Neki Bendi :)