Karácsonyi élménybeszámoló

Az idei karácsony lényegesen nyugisabb volt, Borki már nem félt a rokonoktól :)
Viszont a karácsonyfa és az ajándékok nem hozták lázba. A karácsonyfáról elkér mindig pár dísz, azokkal játszik, de maga az ünnepi fíling nem járta át :D Jövőre már biztosan sokkal lelkesebb lesz :)

Tavaly:


Idén:



Úgy tűnik Borki egész évben nagyon jó kislány volt, mert a Jézuska nagyon sok mindent hozott neki: sok-sok könyvet, pulcsikat, kardigánokat, zoknikat, legót, legószerűt, békás pörgettyűt, békás akasztót, plüssöket, katicás horgászós játékot, takarót,fürdőjátékokat, építőkockás vadállat szállító favonatot, pizsamát, katicás párnát, ujjfesték készletet, gurulós állatokat, toronyépítőt, hintaszéket, szépséges ruhafogast by Luca :), stb.

Továbbra is betegeskedik, nagyon hurutos, de a 28-án végre felírt antibiotikumtól jobb már, remélem így már tényleg meggyógyul.


Ünnep előtti, ünnep alatti és ünnep utáni képek:
Imád az Anyu által kötött sapkákkal játszani... főleg a kékkel :)











Anyuéknál pakol:


Minimáldíszítésű fa az ajándékok egy részével :D:D jövőre majd több időt szánunk a díszítésre (és remélem Borki pedig kevesebb időt szán majd a díszek leszedésére) :D




Katicák:



A hintaszék nagy kedvenc :) és - bár a képek nem ezt mutatják - rendeltetésszerűen is tudja használni, ügyesen hintázik egyedül :)


Rénszarvas-Borki:



Beigli evés Borki módra:




Karácsonyi tündér Bori:

Karácsony

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog, békés karácsonyt kívánok!

Borki már jól van...

..."csak" az orrát kell sokszor porszívózni.
A hiszti -aminek a kórházban nyoma sem volt - visszatért, mindenen megy a nyafi. Ha felveszem az a baj, ha leteszem az a baj, hozzam közelebb a játékot, de vigyem inkább távolabb, de ne annyira távol és ne is annyira közel, adjam már a következő kanál ennivalót, mégse adjam, majd ő kanalazza, mégsem szeretné kanalazni... és még hosszasan sorolhatnám :D
Mindegy, a lényeg, hogy jól van :)

A Télapó idén nem volt jó arc.....

Szegény Borki névnapján kezdődtek a megpróbáltatások, de nem gondoltuk volna, hogy ez lesz belőle....
A vasárnap éjszaka nagyon rossz volt, alig vártam már, hogy kiérjen reggel a gyerekorvos és mondjon valami okosat... mondott... krupp, ráadásul nagyon erős krupp.
Beeadatta velem a kúpot, aztán ment a dolgára, engem meg itthagyott a fulladó gyerekkel, hogy akkor majd kb. 1 óra múlva döntsem el, hogy mennyire használt a kúp és, hogy kell-e menni a kórházba. Bár egy ici-picit jobb volt a kúptól a légzése, úgy döntöttem irány a kórház. Klári szerencsére itthon volt és eljött velünk, fogalmam sincs, hogy egyedül hogy oldottam volna meg Borki és a táskák cipelését is.
Megérkeztünk a kórházhoz, a betegfelvételnél a nő ránézett Borkira, aztán rám, és elkezdett kiabálni, hogy rohanjak vele az intenzívre, mert nagyon rosszul van... kicsit megrogyott a lábam, aztán rohantam arrafelé, amerre a nő mondta.... rózsaszínes épület, második emelet. Ott már vártak minket az orvosok és nővérek, rögtön nekiestek vagy öten-hatan Borkinak, aki persze ordított, annyira félt az idegenektől. Én próbáltam nem elbőgni magam, kisebb-nagyobb sikerrel, annyir féltem, hogy mi lesz Borkival. Utána derült csak ki, hogy valóban van az épületben intenzív osztály a földszinten, de nekünk ugye a másodikra kellett menni, szóval azért annyira nem para a helyzet. Betegfelvételes nőnek szép karácsonyt kívánok, meg még #&@>#@#&@>#&@>, de ezt nem írom ki, mégiscsak egy pici gyerek blogja....
Amíg vizsgálták, meg szurkálták, addig nem lehettem mellette, annyira kapaszkodott rám, aztán végre felvehettem, ücsörögtünk egy picit és már mehettünk a szobánkba.
Szépen javulgatott, a branül viszont elromlott szerdán, kiszedték, mondták, hogy úgysem kell már az infúzió... csütörtökre újra lefulladt. Próbáltak új branült szúrni a kézfejébe, de nem ment, végül a karjába kötötték be. Mondták, hogy bocsi, de ilyen rossz minőségű branülöket kaptak.....
Szerencsére a csütörtökön kapott gyógyszerek után már nem volt szüksége újabb adagra, és szépen javulgatott is, ezért szombaton hazaengedtek minket.
Kemény hét volt, de Borki egy hős volt. Ügyesen, okosan, végtelen türelemmel viselte az egész kórházasdit. Nem akart a földön mászkálni, ücsörgött és játszott. Nagyon büszke vagyok rá.

Ahogy hazaértünk, újra birtokba vette a házat, a játékait, és látszólag már most nem emlékszik arra, hogy hol is voltunk múlt héten :)

Ez van....

Borki és persze Nagyi (aki Borki dédije) névnapja alkalmából összeült a család egy névnapi ebédre.
Mindenki nagyon jól érezte magát, még Borki is, nagyon sokat evett :)

Sajnos délután rohamosan romlani kezdett az állapota, reggel még "csak" rekedt volt és picit sípolt, délutánra már fulladt rendesen :( István szerencsére otthon volt, írt fel kúpot a biztonság kedvéért.
Kapott fenistil cseppet, ambroxolt, kalciumot, germicidet (a lázra).
Éjszaka nagyon sokat füleltünk Zsomborral, hogy jól van-e, de szerencsére jól aludt :) ezt jó jelnek tekintem :) Várom, hogy végre ébredjen és lássam, hogy mi van vele.

Huncut :)

Hoztam néhány képet Borkiról :)

Az egyik játékos dobozában túrt éppen, amikor rátalált régi barátjára, a tükörre :D




Huncut mosoly tízórai után:)

Átmeneti háttércsere

Mivel a karácsonyi hangulat már a tetőfokára hágott nálam, így átmenetileg lecserélem a kedvenc bloghátteret, hogy ily módon is kiélhessem karácsonyimádatomat :D

Köszönte érte Csigamamának