2014. február 21., péntek

Új irány

Kőkemény fél év van mögöttünk. Igen mögöttünk és nem mögöttem, hiszen az egész családot érintette az, hogy iskolába jártam. Sokat voltam úton, vagy suliba rohantam, vagy edzésre. Itthon is rengeteget kellett gyakorolnom, tanulnom. De szerencsés vagyok, mert számíthatok a családomra.
Mától visszaáll a rend, visszarázódunk a hétköznapokba.

Itt tartottam hétfőn, most péntek van... talán most sikerül befejeznem ezt a bejegyzést.

Szóval visszarázódunk a hétköznapokba, legalábbis pár hétre, utána ismét suli (és újra és újra). Szerencsére ez már sokkal kisebb falat lesz.
Borka újra kezdte az ovit, lelkesen fut reggelente az oviig, mégpedig azért, hogy minél előbb odaérjen :) Tartottam tőle már szeptemberben is, hogy szeretni fogja ugyan, de a zárkózottsága miatt nem fog barátkozni és egyedül fog szöszmötölni egész délelőtt. Most is eszembe jutott ez, hiszen egy viszonylag összeszokott csapatba kellett beállnia kedden. Még jó, hogy szupercuki, jó fej és világlegaranyosabb kislánya, így fel sem merült, hogy egyedül legyen. Vannak barátnői, Gréti, Viki, Panka, Zsófi. Zalánnal is játszana, de elmondása szerint Zalán még a Bendinél is nagyobb rosszaságokat csinál... :D

Bendi már kevésbé örül a régi új felállásnak. Keresi a helyét, keresi és hiányolja Borkát, de szerencsére a délelőtt hamar elszalad és már megyünk is Boriért :) Vidáman masírozik érte, tegnap még almát is vitt az ő Borcsikájának.

Visszakanyarodva a sulira... régi, sokszor visszatérő ötlet vált hirtelen elhatározássá amikor nyáron beiratkoztam a Fitness Akadémia aerobik edző képzésére. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ennyire kemény lesz. Nem gondoltam, hogy ennyi energiámat, erőmet veszi majd el. Sok volt, fárasztó volt, rengeteg lemondással járt (nemcsak nekem, a családnak, a Béknek is). Sokszor nehéz volt elindulni egy-egy fárasztó nap után még a kötelező gyakorlati órára este. Aztán futni hazafelé, hogy az altatásra, fürdetésre még hazaérjek. Nekiállni hajnalonként a tételkidolgozásnak, tanulásnak. A szabad pár percekben nem lerogyni, hanem gyorsan elgyakorolni a versenyaerobik gyakorlatsort kétszer háromszor vagy a többi gyakorlati feladatot.
Jó pár iskolát elvégeztem már, de ez az első, amire igazán büszke vagyok, amiért igazán megdolgoztam (nem mintha az előző vizsgákra nem készültem volna). Kőkemény hosszú út végére értem el 16-án, messze átlépve a határaimat, korlátaimat.  És az igazi kihívás, feladat még csak most kezdődik el. Rengeteg terv és cél vár még, amit a családomért, a családommal el fogok érni :)


8 megjegyzés:

  1. Gratulálok Zsu! A kitartásodhoz, az energiádhoz, erődhöz, gyerkőcökhöz, családodhoz, hogy támogattak :)))

    (én még eme út felénél tartok, 3 gyerkőc mellett fél éve járok suliba és még messze a vége... de már én is várom a pillanatot, amikor visszatérhet az életünk a régi kerékvágásba :D )

    VálaszTörlés
  2. Itt is gratulálok! Nagyon ügyes(ek) vagy(tok)!

    VálaszTörlés
  3. Hát le a kalappal, és szívből gratulálok!Nagyon-nagyon ügyes(ek) vagy(tok) !

    VálaszTörlés
  4. Zsu, mikor lesz a következő bejegyzés? Szeretek/szeretnék olvasni Rólatok.. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hű Pati, csak most láttam, hogy írtál :) kb. 1000 bejegyzést írhatnék, ha lenne időm, szombaton vizsgázom, utána igyekszem pótolni valamennyit legalább :)

      Törlés