Délután 2-3 körül értünk haza, gyorsan ebédeltünk és Zsombor ment is Borkiért anyuékhoz. Kicsit autóztak még, hogy aludjon valamennyit és kipihenten érkezzen haza, aztán végre megérkeztek. Olyan jó volt megölelni, heteknek tűnt ez a pár nap, amíg nem láttam. Viszont pár napnyi pillekönnyű Bende emelgetés után majdnem eldobtam olyan nehéznek tűnt :D
Nagyon büszke vagyok rá, hogy ügyes volt és szófogadó végig, amíg nem voltam itthon. Bár mondta, hogy mama nincs, mama hiányzik, de jól elvolt. És Zsomborra is büszke vagyok, hogy ilyen klasszul végigcsinálta ezeket a napokat :)
Eljött a nagy találkozás pillanata. Borki megszeppenve bement Bendihez, először csak nézte, aztán már meg is simogatta. Mondta, hogy közelebbről szeretné látni, ezért odahúztam a szennyestartóját és arra állítottam, onnan vizsgálta hosszasan és kiabálta, hogy jaaaaaaaaj de pici füle jam! jaaaaaaaaaaaaaj de pici ujja jam! és mindig megsimította az éppen szóban forgó testrészt :) Bende egy nyikkanás nélkül végigaludta az egészet :D
Be szeretett volna mászni hozzá (szandálban, játszós ruhában :D). Mondtam, hogy majd este pizsiben bebújhat Bende ágyába picit. Fürdés után már mondta is, hogy gyorsan pizsit :D Aztán csak bújt Bendihez, óvatosan simogatta és adott Neki egy csomó puszit :)
Persze tudtam, hogy azért nem lesz ez ilyen sima ügy, de mégis megkönnyebbültem, hogy ilyen jól fogadta a kistesót :) Azóta érzékenyebb, sokat nyafizik, próbál ő is nagyon bújni, amikor épp szopiztatom Bendit, de összességében oké a dolog és továbbra is tetszik Neki Bendi :)
Édesek!
VálaszTörlés