Bendivel - második gyerek lévén - persze teljesen máshogy alakult. Nem volt gond a szopiztatással, rutinosan pelenkázunk (bár egy kislányt sokkal könnyebb pelusozni :D), a fürdés is egyszerű művelet. Nem mérjük, hogy mennyit eszik, nincs is mérleg itthon, csak a konyhai és a fürdőszobai. Kíváncsiságból rátettem a konyhaira egy nagy tálcát, rá Bendit, de majdnem legurult a szőnyegre, amitől Borki teljesen pánikba esett, így akkor a mérés elmaradt :D Később újra próbáltam, 30 dekával mutatott többet, de igazából fogalmam sincs most mekkora, majd 26-án kiderül az egy hós státuszon.
A sétával sem vártunk 3 hétig, már az első hét végén szerettünk volna kimenni, de napokig erősen fújt a szél, ezért végül másfél hetes korában jutottunk ki először. Jó volt a két gyerkőccel együtt menni. Nagyon büszkén toltam a kocsit és fogtam közben Borki kezét :)
Bendi már most rajong Borkiért :) Követi a tekintetével, megnyugszik, ha hallja a hangját. Borki pedig édesen énekel neki és mindig kedvesen megállapítja, hogy milyen pici Bende baba :)
Már most is olyan jó nézni kettejüket, azt, hogy ilyen cukik együtt.
Nagyon édesek, és hogy mennyire hasonlít Bendi Borkira!! :) Biztosan sokkal másabb lehet második gyerekkel bánni, sokkal lazább, sokkal kötetlenebb- és milyen groteszk, hogy kétgyerekesként ezt én mégsem tudom. :)
VálaszTörlésAmúgy helyes, ne mérlegelj, én sem tettem, csak idegesíti magát az ember miatta.
És az utolsó mondatodra: csak egyre jobb lesz! :)
Ezzel mindenki így van, míg az elsővel úgy bánunk mint a hímestojással addig a második sokkal lazább a harmadikat meg meg sem említem :D teszed veszed mint egy játékbabát éppenhogy nem fejre állítva öltözteted :D
VálaszTörlés