A nagy kaland - I. rész

12-én (csütörtökön) elindultunk Németországba (persze jellemző módon Borki még esett egyet indulás előtt a kisszékről.. fel is horzsolta a halántékát, szerencsére már alig látszik).
Egyébként ügyesen vette már az első akadályt is, szinte nyafogás nélkül végigülte az utat. Evett, ivott, aludt, játszott és kb. negyed órán keresztül még mesét is nézett, de erre nagyon hamar ráunt :)
Első éjszaka Ausztriában aludtunk, a szállás 900 méteren volt - és elsőre idetalált Zsombor- , nagyon szép látvány tárult elénk az ablakból kinézve.. ha nem szakadt volna az eső, biztosan sétálunk egy kicsit vacsora előtt.
Borki és a szállodában kapott kiságy:
Ezt láttuk a szobából:



Pénteken megreggeliztünk és ismét útra keltünk, a cél Freising volt, a mostani szállásunk.
Egy megállással átvészeltük az utat.


Elfoglaltuk a szállást és körbenéztünk. Hatalmas területen van az egyetem, és nagyon szép a környék. Van több park, kert padokkal, játszótér, patak, erdei utak. Közel van a belváros, a sétálóutca. Borki kicsit rákapott arra, hogy kézben visszük, persze csak itt a mellettünk lévő kertekben. A városba babakocsival megyünk be. Tegnap gondoltam egyet és felkötöttem magamra kendővel, de csak annyit értem el vele, hogy pár percre sírógörcsöt kapott tőle, amit végig nézett egy kb. 20 fős turista csoport :D:D A kendővel az lett volna a célom, hogy ha elviseli, akkor a másodikon lévő szállásunkról egy körben le tudnám őt hozni babakocsival együtt (egy csigalépcső vezet fel és nincs lift... szóval eléggé sportos, de ma egyik kézben Borki, másik kézben babakocsi technikával lementem és fel is jöttem, szóval megy ez kendő nélkül is, bár nehézkesebb :D )

Szombaton Lutz professzorék meghívtak magukhoz vacsorára, nagyon kedvesek voltak, hívtak kisgyerekes kollégákat is (ők egy házaspár egy 16 hónapos kisfiúval) és hívtak magyar származású, de Münchenben élő ismerősöket is. Egyébként a professzor felesége Ági is magyar, így azért könnyebb volt. Nem kellett a nullához igen közel eső idegennyelv tudásommal kínozni a társaságot... egyébként számomra is meglepő, de gyakorlatilag mindent értek, amit Zsombor beszél a többiekkel angolul... csak megszólalni nem nagyon merek.
Borki jól viselte a társaságot, még a kisfiút Ferdinandot is :) este 8 után jöttünk el, de nem nyafizott, szépen evett, ücsörgött, ácsorgott, sétált be a házba, ki a házból, szóval elvolt.

Zsombor ma tartotta az első előadást és jól sikerült :) addig mi délelőtt elmentünk bevásárolni az Aldihoz (van mellette egy Penny Market (ma ott vásároltunk) meg egy Real nevezetű mindent árulunk egy helyen bolt.. legalábbis kívülről olyan vegyes boltnak tűnt. Így gyalog (abszolút nem siettem) két és fél óra volt az út, de most pár napra van kaja. Reggel fél 7 körül keltünk, Borki el is aludt útközben és aludt 9-től 10:15-ig. Kíváncsi voltam, hogy délután alszik-e majd, de aludt. Természetesen a mai alvásidőt is kint töltöttük a friss levegőn. Megint mázlink volt, mert nem esett amíg kint voltunk. Először kicsit sétáltunk, aztán amikor elaludt Borki, akkor betoltam őt egy szép kertbe és egy padon ülve olvastam.