Ha úgy vesszük abszolút szófogadó...

1. pont:
én: Borki dugd ki oldalra a nyelved (gondoltam, hogy amikor kidugja kicsit oldalra húzza, hogy lássam a hátsó fogak bújnak-e, mi van velük)
Bori erre oldalra fordította a fejét és kidugta a nyelvét... (a feladat a kiírásnak abszolút megfelelt, jár a pont)

2. pont:
Ha anyuékhoz megyünk, át kell mennünk a villamos síneken és érdemes sietni, mert se lámpa, se zebra.. Borki viszont szeret elmélázni azon, hogy éppen milyen kutya futkározik szemben a dombon, vagy hány galamb van a fűben és persze nem maga elé néz, hogy esetleg könnyebben át tudjon kelni a síneken...
én: Borki, amíg átérünk nézz az orrod elé!
Bori erre megállt az út kellős közepén és nagyon koncentrált arra, hogy pont az orra elé tudjon nézni = áll a bandzsa lánykám az út közepén :D

3. pont:
Anyuéktól indultunk haza, sietni szerettem volna, de Borki ahelyett, hogy figyelt volna, ugrált össze-vissza.
én: Borki most már állj meg a lábadon, mert így nem tudom rád adni a pulóvert! (mondtam ezt félig mérgesen, mert addigra sokadszorra szóltam rá)
Bori erre rátette a bal lábát a jobbra, ami jogos, hiszen azt kértem álljon meg a lábán :D:D Eddig a pillanatig anyu is próbált szigorú arcot vágni, de itt elfeküdt az ágyon és visítva nevetett :D A pont itt is Borkinak jár...

4. pont:
Gyakoroljuk a szabályos átkelést az úton
én: Bori mielőtt átmegyünk körbe kell nézni alaposan, hogy jön-e autó
Bori erre hosszasan pörög az út szélén, mert, hogy a körbe nézés az egyenlő azzal, hogy körbe-körbe forog az ember lánya és úgy néz.... jogos nem?

Bori:én 4:0