Gondolatok

Az elmúlt pár hétben nagyon sok időm volt gondolkodni éjszakánként :D Milyen jó, hogy ilyen keveset alszik Bendi :D (egyébként alakul a dolog és ha nem lenne ilyen pocifájós szegénykém, többet aludna szerintem)

Furcsa dolog az élet, furcsa dolog szülőnek lenni és a csecsemők is felettébb furcsák :) Felfoghatatlan, hogy képes valaki a hasamban ekkorára nőni és egészségesen megszületni, aztán ennyire bízni bennem /bennünk, a szüleiben már az első perctől kezdve, már akkor is amikor még semmit sem tettünk ezért a bizalomért. Hihetetlen, hogy itt van egy kis béka, aki ennyire függ tőlünk, aki hálás pusztán egy ölelésért, egy simogatásért, egy pusziért és később egy meséért, vagy Borki esetében egy rántott csirkéért is akár :D
Valamelyik este már sírtam a fáradtságtól, Bendit betettem a babakocsiba hátha elalszik benne (persze nem) és csak bőgtem bőgtem és sajnáltam magam... aztán visszagondoltam az elmúlt időszakra, a sok Borki mosolyra, Bendi fintorra és a végén már örömömben sírtam, mert szerencsések vagyunk, hogy van nekünk ez a két kis tündér és szépek, egészségesek. A legszuperebb dolog, hogy Őket kaptuk, hogy minket választottak :) és végülis aznapra is jutott 1-2 óra alvás :D

Tovább fokozva az ömlengő, nyálas bejegyzést, íme két szép idézet:

"Megjöttem, itt vagyok, épp körülnézek s egy ismerős szempárt megismerni vélek. Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg, segítsetek kérlek, had menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván vágyam, Apa pocakjára oda fektet lágyan, hogy míg átöleli piciny hasonmását, boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével simogatja bőröm, ha elszenderednék, most Ő lenne az őröm.
Olyan jó így együtt feküdni az ágyban, Anya pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem, hálásan köszönöm csendes születésem."

"A döntés meghozatala, hogy anyává válj, semmihez nem mérhető: örök időre vállalod, hogy a szíved szüntelenül a testeden kívül őrködjön valaki fölött."