Sokszor eszembe jutott ma az egy évvel ezelőtti reggel és délelőtt. Tavaly az utolsó kórházi napon új szobatársat kaptam. Az egy dolog, hogy nagyon ápolatlan volt, de végig horkolta az éjszakát, így gyakorlatilag végig ébren voltam. Fáradtan és türelmetlenül vártam már, hogy végre hazamehessünk. Zsombor és Apukám jöttek értünk, éveknek tűnt az az egy délelőtt... nagyon lassan készítették el a zárójelentéseket, mindenre sokat kellett várni, aztán végre eljött a nagy pillanat: kiléptünk a kórház kapuján, kocsiba pattantunk és már robogtunk is haza a szuszogó kis csomagunkkal :) Borkit ennyire nem hatotta meg az utazás ténye, mert végig aludt :)
A sok-sok álmodozás és várakozás után ott álltunk vele a szobájában és.... fogalmunk sem volt, hogy mégis mi a jó fenét kell csinálni :D Azóta már egész jól belerázódtunk a szülő szerepbe :)
Ma abban a nadrágban mentem piacra, amiben tavaly voltam a hazajövetelnél az évforduló tiszteletére :)
Ilyen volt Borki egy éve:
Egy ici-pici magatehetetlen kis motyó, aki teljes mértékben ránk van utalva... sokat változott a világ egy év alatt, és sokat változott Borki is, rólunk már nem is beszélve :)
Rá sem ismernék :)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés